Eisner Zsuzsanna vagyok, a szövegek szerelmese. Szerkesztő, szövegíró, vállalkozó, feleség, anya és még sok minden más.

Gyerekkorom óta imádok olvasni, és a magyarórákat is mindig szerettem, furcsa módon a nyelvtant is. Aztán gimiben lett egy csodálatos osztályfőnökünk, aki a magyart is tanította, és akinek rengeteget köszönhetek. Például azt, hogy érettségi után magyar szakra jelentkeztem. Az egyetemen aztán azok közé az ufók közé tartoztam, akik nem az irodalom, hanem a nyelvészet miatt lettek magyarosok. Bár imádtam olvasni, irodalomelméletből a kettesért küzdöttem, míg a buktatótárgynak kikiáltott nyelvészeti tárgyak elég jól feküdtek.

Azt mondják, a humán tudományok közül a nyelvészet az, amelyik leginkább logikus, reál gondolkodást kíván, és talán emiatt is áll hozzám olyan közel, nekem mindig szükségem volt arra, hogy valami kézzelfogható legyen. Ezért is választottam a magyar mellé második szaknak a szerkesztői ismereteket – az egészen gyakorlatias tűnt a sok elmélet között. És hát tökéletesen meg is találtam ebben magamat. Szerettem az órákat, a stilisztikát, kommunikációt, helyesírást, és nagyon élveztem a projektmunkákat is.

Akkoriban önkéntes alapon korrektúráztam szülővárosom helyi újságját, illetve szívességből javítottam ismerősök szakdolgozatát, pályázati anyagokat. A főállásom sokáig nem kapcsolódott a végzettségemhez, de mellette egyéni vállalkozóként korrektor, olvasószerkesztő lettem, és idővel rendszeresen dolgoztam neves kiadóknak, többek között a Kossuthnak, Scolarnak, Kolibrinek, Édesvíznek is. Nagyon szerettem ezeket a munkákat, és nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem általuk. Olyan műfajokban is kipróbálhattam magam, amiket nem is gondoltam volna, és rengeteget tanultam az ott dolgozó szerkesztőktől.

Aztán ahogy az lenni szokott, jöttek a gyerekek, én pedig felhagytam a vállalkozással, később pedig úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk szeretett szülővárosomba, Békésre. Nagyon megszerettük a vidéki létet, a férjem és a gyerekek is azonnal magukénak érezték a várost, azóta is örülünk, hogy belevágtunk. Munkát is találtam itt, hivatali ügyintézőként kezdtem el dolgozni.

Aztán amikor a kisebbik gyerekünk is óvodás lett, egyre többet kezdtem játszani a gondolattal, hogy mással kellene foglalkoznom. Nem működtem jól egy olyan közegben, ahol „a főnöknek mindig igaza van”, szűknek éreztem a teret, elvesztettem a motivációt. Úgy éreztem, hogy pazarlom az időm, a tudásom, a kreativitásom. Arról nem beszélve, hogy ezt a rengeteg energiát fektethettem volna olyan dologba is, amit szeretek, és amivel értéket tudok teremteni.

Közben az interneten rábukkantam sok hasznos oldalra, sok motiváló személyre. Gyűjtöttem az információkat, olvastam, előadásokat néztem. Csatlakoztam vállalkozói csoportokhoz, és elkezdtem fejleszteni magam. Elkezdtem újra tanulni: vállalkozásindítást, pénzügyeket, weboldalkészítést, marketinget, szövegírást.

Aztán 2024 januárjában éreztem úgy, hogy végre eljött az én időm. Fölmondtam, és óriási lendülettel vetettem bele magam a munkába. Elindítottam a Facebook-oldalt, elkészítettem ezt a honlapot, és még egy vállalkozóvá válást segítő programban is volt lehetőségem részt venni. A mai világban már a távolság sem akadály, ezért végre úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, minden szempontból, és azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.

Örülök, ha velem maradsz, és követed a blogot, valamint a Facebook-oldalamat. Igyekszem őket érdekes és hasznos tartalommal megtölteni.

Ha pedig bármilyen kérdésed van, vagy szerkesztésben, szövegírásban lenne szükséged segítségre, keress bátran!